Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Curabitur interdum tortor feugiat neque bibendum iaculis. Proin vehicula elit aliquam mi convallis tincidunt. Suspendisse faucibus, eros sed sollicitudin luctus, diam eros luctus nisl, a vulputate elit erat at orci. Curabitur pellentesque ut mi vel tempus. Sed tempor ipsum est, at aliquet tortor blandit eu. Sed et porta magna. Vivamus id lorem sodales, vulputate tellus quis, interdum arcu. Pellentesque pellentesque orci eget neque pretium, in iaculis purus accumsan. Duis commodo ligula dui, in tempor sapien tempor ac. Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Nunc non risus efficitur, faucibus nisl eu, mattis magna. Etiam et aliquam velit. Sed euismod est non diam tempus facilisis. Curabitur pharetra, enim a ornare interdum, felis nisl ornare velit, at pharetra nibh quam et augue. Nam lacinia blandit facilisis. Pellentesque in suscipit diam.

Etiam vulputate purus erat, ut rutrum lectus sodales vitae. Ut eleifend mauris eu lobortis blandit. Cras et mauris dolor. Donec nunc lacus, tempus in porttitor vel, mattis id purus. Curabitur at pulvinar turpis, a fermentum ex. Nunc vehicula lectus tortor, ac semper diam iaculis ut. Nullam auctor erat a turpis ornare venenatis. Mauris turpis purus, fermentum eget ligula sit amet, semper laoreet dui. Pellentesque porttitor nibh et mauris sollicitudin hendrerit. Orci varius natoque penatibus et magnis dis parturient montes, nascetur ridiculus mus. Sed sed tincidunt neque. Duis iaculis augue at molestie pharetra. Etiam enim velit, feugiat vel rhoncus a, dapibus nec tellus. Donec imperdiet, ex sed interdum euismod, ex magna blandit nunc, a tempor ipsum risus at turpis.

Etiam faucibus sit amet felis vitae feugiat. Integer feugiat nisl vitae mauris efficitur, ac aliquet augue sagittis. Proin pellentesque turpis in felis vulputate pretium. Proin magna metus, sollicitudin non augue a, ullamcorper egestas ligula. Nam at aliquam arcu, eget elementum magna. Pellentesque molestie pharetra lorem, id consequat metus. Fusce fermentum, diam in elementum volutpat, augue urna rhoncus leo, ac lobortis ex nibh ac nibh. Nulla pretium, enim et sollicitudin commodo, velit nunc convallis nisl, hendrerit commodo lectus nibh eu eros. Suspendisse ornare neque risus, vel fringilla quam iaculis fermentum.

Sed dui nisi, placerat quis odio vel, fermentum aliquam nisi. Etiam maximus libero sollicitudin nisi malesuada, vitae blandit ligula elementum. Praesent lorem lectus, viverra in diam eget, pharetra imperdiet augue. Praesent efficitur ex ex, sit amet efficitur libero interdum vitae. Mauris quis lorem porta, convallis neque eget, vehicula lectus. Nullam non diam lobortis, varius augue nec, ullamcorper mi. Morbi pretium turpis arcu, id tempus ipsum vehicula vitae. Nullam sagittis rutrum libero. Sed vehicula blandit felis, quis sodales magna. In hac habitasse platea dictumst.

Pellentesque habitant morbi tristique senectus et netus et malesuada fames ac turpis egestas. Praesent eget laoreet tellus. Vivamus sed feugiat mi. Morbi rutrum vitae elit in imperdiet. In dignissim purus et orci ullamcorper, quis sodales arcu fermentum. Aliquam ornare, felis id maximus ullamcorper, sem nulla consectetur orci, et maximus enim sapien in odio. Morbi blandit orci at sapien molestie, ac posuere mauris laoreet. Morbi ultrices finibus ligula auctor molestie. Etiam non ligula eu nisl rhoncus eleifend sit amet et velit. Suspendisse ut convallis nunc. Curabitur et odio at enim dapibus viverra eget in magna. Nullam non eros vel nibh molestie imperdiet.

Egy napon a híres Mrs. Johnson, az anyád jött el látogatóba a Kolostorunkba, hogy rendes feleség jelöltet keressen az egy szem fiának, mondván, hogy az első egy szajha volt. Az apácák majdnem hasast dobtak erre az elnevezésre, látnod kellett volna az arcukat. Mindenkit alaposan végig mért, végül rajtam akadt meg a tekintete, úgy gondolja, hogy tökéletesen mutatnánk egymás mellett, és a lányodnak is méltó anyja lennék, akit 6 éve nevelsz az anyáddal, mióta a feleséged meghalt. Nem sok választási lehetőséget kaptam tőle, de nem is állt szándékomban vissza utasítani őt. Elképzelése sincs, hogy mennyire megkönnyítette a dolgomat az ajánlatával. Bár a gyerekek nem hibásak a szüleik bűneiért, én mégis gyerek korom óta a fejembe vettem, hogy bosszút állok az egész családodon. A régi Brightmore bírtok, ahol jelenleg éltek, és ami a Johson család öröksége lett, valamikor a mi családunké volt, akit történetesen a te apád öletett meg, hogy megkaparintsa Los Angeles egyik legjelentőségteljesebb földbirtokát. Arról azonban fogalma sincs senkinek, hogy én életben vagyok, mert a dadám sikeresen kimenekített a merénylet alól, hogy aztán a Kolostorban biztonságosan elrejtsen. Új nevet kaptam, új élettel, az apád pedig jóval kevesebb áron meg tudta így vásárolni  a birtokunkat, mint amennyit az valójában ér. Bár még nem találkoztunk személyesen, de készen vagyok arra, hogy felhúzzuk egymás ujjára a gyűrűket, hogy aztán vissza szerezhessem, ami engem illet.

A pb-t szeretném ha maradna, a név változtatható. A történet is körülbelül ennyi lenne, de amúgy szabadon alakítható a karakter. Szerelmi szálat tervezek a karakterekkel, de előtte néhány bonyodalommal természetesen. Nagyon várlak, ha megérkeztél keress fel bátran és akkor ötletelhetünk tovább <3

Van egy levél az íróasztalom mélyén. Ez a levél titkokat őriz. Téged és engem. Az első és az utolsó éjszakánk gyümölcsének örömhírét.


Én tényleg értesíteni akartalak. Megírtam a leveleket. Mind a háromszázat. Aztán mind a háromszázat megsemmisítettem. A szülés utáni első néhány hónapban még olyannyira élénken élt altestemben a fájdalom, hogy gyűlöltelek, s úgy gondoltam, hogy mivel te tetted ezt velem, nem érdemled meg, hogy a lányunk adta csodából kivedd a részedet. Az idő múltával megbocsájtottam neked, beláttam gyermeteg, banális sérelmem létjogosulatlanságát, de egyre inkább úgy éreztem, hogy elkéstem. Nem akartam a haragodat magamra vonni, s nem akartam a lányunk lelkét meggyötörni egy olyan apa hírével, akit talán sosem ismer meg, mert a végeláthatatlan háború alatt elesik a harcmezőn.  Még egy, két év elteltével időben lettem volna, de a harmadik esztendő vízválasztónak bizonyult. Feloldozhatatlan károkat okoztam bennünk, s már nem láttam értelmét, hogy beszéljek neki rólad, vagy neked róla. Önkényesen döntöttem a sorsotokról. Már nem akartam, hogy tudj a lányunk létezéséről, s beleszállj nevelési költségeibe, esetleg osztoznunk kelljen a láthatási időn.

Sosem fogadtunk egymásnak örök hűséget, s én egy hét elteltével már abban sem voltam biztos, hogy jól írom le a neved. Semmit nem tudtam rólad. Rólad, akinek az ártatlanságom adtam, akinek gyermeket szültem, akivel mindössze egy jó ügy érdekében feküdtem le. A háztömbben a lányok mind így tettek. Kerestek maguknak egy magányos tisztet, s annak szolgálatára álltak minden kívánságában a bevonulást megelőző estén.

Nyolc év hosszú idő, s majdnem sikerült téged elfelejtenem. Érthetetlen módon a feleséged és az ikergyermekeid helyett hozzám érkezett a sürgöny egy jelentéktelen délutánon, amiben a halálhíredet hozták, s a táborban maradt személyes holmidat. Sosem akartam én lenni a halálhírt vivő, mégis úgy éreztem, hogy az igazi családodat megilleti az igazság, tudniuk kellett, hogy a remény, hogy hazaérsz még kilenc év után Vietnámból, meghalt, veled együtt, idegen földön. Már évek óta tudtam róluk. Iyanáról és a két bájos kislányról. De egy szebb világban, hol béke honol, nem is kellett volna rezignált, elanyátlanodott arccal felbukkannom a hallotokban, könnyeket ejtve egy megtört házasságért.
– Hát maga? Nem megmondtam, hogy nem támogatom az írásait? Semmi keresnivalója a házamban. Ki engedte be?
– Én most tényleg nem… Nem ezért jöttem, nem akartam jönni….
– Mégis itt van. Mi van már? Süket?
Kézfejemet felfordítva, virágszirmokként nyíló, reszketeg ujjam között felvillantottam az illetéktelen kezekbe került ékszert.
– Ez a férjem jegygyűrűje. Mi… mit keres ez magánál?
A feleséged tajtékzott a dühtől. Nekem esett, s olyan erővel ütött a kezemre, hogy azt hittem már többet használni sem tudom azt. A falnak taszított, mert elsőre nem sikerült kilöknie a bejárati ajtón.
– Iyana, kérem… én csak elhoztam… én nem… nagyon sajnálom! Sajnálom! Én nem tudtam! Részvétem.
– Engem kellett volna, hogy értesítsenek! Engem! Maga egy senki, egy apró botlás volt… elmondta! Nate beszélt magáról, semmit nem jelentett az az éjszaka számára. Engem szeret, engem szeretett! Mégis maga hozza a holmiját, megalázó módon magától kell megtudnom, hogy… meghalt. Egy ilyen fehér cafkától! Takarodjon a házamból!
Magamtól is mentem volna, kérnie sem kellett. Menekültem a hatalmas kúria ajtajától, s kifulladásig rohantam a város felé, biciklimet óvatlanul hátrahagyva.
Tönkretettem a családodat, minden jó szándékom ellenére a halálba taszítottam őket. A megalázottságtól összeroppant feleséged néhány nap múlva autóba pakolta a múltatokat és gyermekeiteket, s északra indult új élet reményében. A halálhírét minden lap leközölte. A Ku Klux Klán tagjai végeztek velük egy Kanada határán lévő benzinkút épülete mögött.
Végzetes lett a hírhozó tévedése. A fogságból szabadulva azonnal kimenőt kértél, s hazautaztál, hogy eloszlasd a ködöt a kétes gyászodról. De az egykori otthonod üres volt, így az első utad hozzám vezetett. Megannyi rossz száj beszélte a városban, hogy én álltam a határon történt bestiális hármas gyilkosság mögött. Fáradtan, lelkileg kimerülten, összetörten, reváns vággyal a mellkasodban indultál el, hogy felkeress. Nem láttál át a veszteség okozta hektikus gyűlöleten. Az életemet akartad az övékért cserébe.


+ A karaktert továbbá nagyon várja Benjamin Woolstone is, akivel baráti kapcsolatot ápolnak, s együtt szolgáltak a tengerészgyalogságnál Vietnámban.

+ Nagyon-nagyon várlak, sok izgalmas játékot tudok ígérni, ha nem ölsz meg az első találkozásunkkor, hanem hagysz szóhoz jutni! *-*

Szinte még én is csak egy gyerek voltam, mikor világra hoztalak. Sosem voltunk gazdagok, sosem tudtam megadni neked mindazt, amivel az óvodában és az iskolában a kortársaid hencegtek. Sokat nélkülöztél, tudom, ez részben az én hibám is. A gyermekkori mesekönyveid és játékaid is az én kezeim közül kerültek ki, nem a boltok polcairól emeltem le neked őket. Bánod? Máshogy szeretted volna?
A nevelésedben talán az mind a kettőnk nagy szerencséje, hogy nem igazán vettem részt, de sosem szeretett téged senki jobban, mint én. A szívem szakadt meg, ha tapasztalatlanságom miatt fájdalmat okoztam neked, s a fegyelmező próbálkozásokkor is én sírtam gyakrabban. Mivel az édesanyámnál lakunk, ő volt az, akire gyakorta bíztalak, mikor a munkám elszólított. Sokszor hiányoztam?
Már nyolc éves vagy, de az édesapádról nem tudsz semmit. Egy régi újságból kivágott vadidegen férfi képét őrzöd a párnád alatt, akiről csak annyit tudsz, hogy elment, hogy megvédje Vietnámban a rászorulókat, de nem tért vissza.
Mára már bizton kimerem jelenteni, hogy kettőnk közül te vagy a felelősségteljesebb, az érettebb, a megfontoltabb. Néha nehéz megmondani, hogy melyikünk a másik anyukája, olyan szigorteljes szavakkal tudsz felelősségre vonni. Sok dologban hasonlítasz rám, hiszen a konokságod és akaratosságod az előadói képességed, bő szókincsed, megnyerő fellépésed mellett mind az enyém. De hogy kitől örököltél ennyi szigort, irigységet, higgadtságot, értelmet és komolyságot, azt nem tudom. Talán én tettelek téged ilyenné? Nem vagy boldog? Máshogy nevetsz. Máshogy nézel rám. Bírálod, amit csinálok, s a nagyanyád mellé állva várod el, hogy én is biztonsági játékossá váljak, mint ti. Zaklatottan vonsz kérdőre, ha kiteszem a házból a lábamat, s durván csüngsz a nyakamban, ha visszaérkeztem. Durva vagy, nem beszélsz velem. Mi a baj? Ki uszított ellenem? Bántottak? Ki vette el irányomba érzett gyermeki rajongásod? Mikor szűntél meg szeretni az ölelésem? Mi a baj velünk, kicsim? Segíts, mert nem értelek.


+ Rosie-nak különleges tehetsége van a matematikához már kiskora óta. Földhöz ragadt típus, nem egy átlagos gyerek. Társaihoz képest koravén, s eltérő az érdeklődési köre is. A számok egzakt világában talált rá önmagára.

+ Keresztszülei: Nancy Mayar és Benjamin Woolstone

+ Az apukája is meghirdetésre került, remélhetőleg játékos karakter lesz belőle is: Nathaniel Aymslowe

+ Rosie a szűkös kis zsebpénzét azzal egészíti ki, hogy apró-cseprő munkákat vállal a környéken. Innen ismeri Douglas Sternt is.
 

A Los Angeles Timesnál találkoztunk, s találtunk is egymásra. Jellemileg tűz és víz vagyunk, ám a közös munka alatt legjobb barátok lettünk. Ahogy engem menesztettek szabados cikkeim, zűrös ügyeim miatt a szerkesztőségtől, úgy te is beadtad másnap reggel a felmondásod, s már csak pakolni ültél le az egykori asztalodhoz. Nem gondolkodtál rajta, hogy ezen lépéseddel derékba töröd a felfelé ívelő kariered, elveszíted a publiciszták krémjének megbecsülését, vagy elesel a biztos anyagi bevételtől, amit az újság jelentett számodra. Híres akartál lenni, a szakmádban első, világszínvonalon publikáló, ehelyett engem választottál és a Radical Gentleness-t, az apró, jelentéktelen helyi lapot a szegénynegyedben. Ha a férjed nem támogatta volna jelentős adományokkal az újságot, talán sosem jöhetett volna létre.

A munka oroszlánrészét te végzed az újságnál, s jobbkezemként intézed a szerkesztőség és a lap ügyeit. Ismered különc szokásaimat, s tiszteletben tartod a határaimat, sosem rombolnád le az álomvilágot, miben létezem és alkotok. Elfogadtál. S támogatsz, vigyázol rám, óvsz, már amennyire ez az én esetemben lehetséges. Sosem hagynál magamra, hiszen azzal összeomlana mindaz, amiért három éve küzdünk.

Azonban a férjed az utóbbi időben megvonta a nagylelkű adományait tőlünk, hiszen véleménye szerint túllőttünk a célon, s túlnőttünk a homokozón. Már nem ért egyet az állásfoglalásunkkal, s a közéletben gyakran letagadja, hogy velem dolgozol, hogy ismersz. Nem vagyok szívesen látott vendég nálatok. Nem akar konfrontálódni, nem akar a tömeg véleményének opponense lenni. Téged is választás elé állított. Ha nem hagyod hátra ezt az eldurvuló játékot, amit velem űzöl, elválik, s eltiltja tőled a gyermekeidet.

Sosem akarnám, hogy miattam menjen tönkre a családod. Sosem kérném, hogy engem válassz. Az élet azonban minduntalan el akar citálni téged mellőlem, mint leghűségesebb védőbástyámat.

Nem merek belegondolni, hogy határozott vezetői készségeid, higgadt kommunikációd nélkül, én azonnal porig égetném lobbanékonyságommal egyetlen menedékemet, a hetilapunkat.

Egyetlen gyönyörű édesanyám, aki sportot űz abból, hogy az idegeimre megy. Egykor híres színésznő volt, ám édesapám, Richard Woolston a Tábornok úr ezt nem nézte jó szemmel. A férj azonban bevetés közben elhunyt, 1962 decemberében. Azóta Yvonne a nagy visszatérést tervezi. Nála nagyobb dívát, még nem hordott hátán a föld. Imádja az alkoholt, a férfiakat és a szép, drága holmikat, de ezek mellett is egy igazi úrinő. Viszont viselkedése erősen hangulatfüggő! Ölni tudna egy jó szerepért. Ő az a fajta nő, aki egyszerűen kortalan és egy kicsit őrült.  Míg a 20 évesek kidőlnek, ő fáradhatatlanul pörög tovább.

Idősebb fia, Ifjabb Richard Woolston szívproblémákkal született, 1964-ben elhunyt.  Anyám összeomlott, hisz mindig is Richard volt a nagy kedvence. Rich vette át nagyapától a Ford Motor Companyt, s halálával a cég rám szállt. Anyámat nagyapám hagyta ki az örökösödési rendből megbotránkoztató élete miatt. Ez soha sem zavarta Yvonnet, hiszen korai filmjeiből egy kisebb vagyont szedett össze.

Erősen háborúellenes, főleg amióta elmentem Vietnámba. Richárd halálával már csak én maradtam neki, s annak ellenére, hogy nem egy mintaanya, nagyon is ragaszkodik hozzám. Legújabb őrült ötlete, hogy itthon tart, s ennek érdekében, mindent bevet. Szeretné, ha én vezetném a Ford Motor Companyt és megházasodnék végre. Aligha akad olyan jómódú lány, akivel még nem akart összeboronálni. Imádja a keresztlányom és szeretne a világ legszebb és legfiatalosabb nagymamája lenni.

A kapcsolatunk soha sem volt túl jó, én mindig is az apámhoz hasonlítottam. Utálom, hogy a nyakamra jársz, hogy színes dolgokkal pakolod tele a lakásomat, hogy a barátaimmal enyelegsz. De, mégis csak az anyám vagy és valahol mélyen, én is ragaszkodom hozzád. Most, hogy már csak ketten maradtunk, talán közelebb kerülhetünk egymáshoz.

Legnagyobb hódolója Dr. Gaspar Rittenhouse. Ez a nagy figyelem legyezgeti Yvonne hiúságát, s csak azért nem enged a csábításnak, mert kedvére való ez a kis játszadozás a jó doktorral. Mind tudjuk azonban, hogy Mary keménysége bármikor darabokra robbanhat. Vajon mi lesz aztán? Két egyformán szenvedélyes ember kioltja egymást, vagy ti lesztek a világ valaha volt legdilisebb párosa?

Az előtörténetem olvasása erősen ajánlott! Nagyon várom az őrült anyámat, úgyhogy siess!!!!

Veled barátkoztam össze elsőnek a gimnáziumban. Szinte elsőre tökéletesen megértettük egymást, csak te nem a kémiában, hanem a fizikában (vagy lehet másik természettudományi tantárgy) voltál jeleskedő. Utána jöttek a csapatunkba az eggyel alattunk levő Emily és Daisy. (Őket is lehet hozni. ) Így alakult meg aztán a mi kis lánycsapatunk a SmartGirls. Tudós lányok csoportja. Nekünk tetszett, és lassan mindenki elfogadta ezt az egész "klikkesedő" bandánkat, akik ismertek minket. Pedig nem is csak magunkban vagyunk, mert másokkal is barátságosak vagyunk. Ezek lennénk mi.
Családi háttered mindegy, amit gondolsz. De lehetne majd egy bátyjád esetleg, aki a menő fiúk táborát erősíti az iskolában, és akibe halálosan szerelmes vagyok. És te ezt tudod, így néha ezzel is szoktál cikizni, hogy beszéljek már vele erről.

Gas vagy, ahogy a legtöbben hívják Dr. House kiváló orvos, remek emberismerő, végtelenül türelmes, de túlzottan lágyszívű. Egy évtizeddel ezelőtt megözvegyült, gyermekei felnőttek. Már csak a munkájának élt, amikor váratlanul megismerte a csodás Maryvonne Ford színésznőt. Az első pillanatban elvarázsolta Yvonne bája, s bár jó doktorunk sem sármban, sem pénzben nem szűkölködik, mégis erősen küzdenie kell a hölgy figyelméért. Talán ez az újdonság erejével hat rá, hiszen még soha, egyetlen nő sem utasította el ennyire nyersen. Gas azonban, mindig is szerette a nők társaságát és az efféle macska-egér játékokat. Addig nem adja fel a harcot, amíg Mary szívét meg nem dobogtatja. Van az a mennyiségű virág és ékszer, ami után már nem lehet keresztülnézni rajta!

A kórházi munkája mellett, a doki egy magánpraxist is visz. A környékbeliek mind ismerik és szeretik, ám a férfiak nem szívesen küldik hozzá a feleségeiket. Legalább a kislányok biztonságban vannak, hiszen Gasnak is vannak elvei. Például soha sem kezd olyannak, aki fiatalabb jelenleg 27 éves lányánál.  De doki, biztos vagy te abban, hogy ő a legidősebb gyermeked? Vigyázz, mert amilyen Casanova voltál mindig is, még érhetnek meglepetések!

Nagyon várrom édesanyám kitartó udvarlóját, remélem sok szórakoztató játékban lesz részünk. Háziorvosként szinte bármelyik karakterrel tudsz közös szálat találni.

Várunk rád, úgyhogy siess doki!!!  

Gyilkossági nyomozóként tengeted a napjaidat a los angelesi rendőrségen, és csak azért nem vagy még mindig főnöki pozícióban, mert ahhoz túlságosan is heves a habitusod barátocskám.
Ebben az egy dologban hasonlítunk egymásra, meg abban, hogy hasonló típusú nők jönnek be nekünk.
Mentségemre legyen, én piás voltam azon az estén, és fogalmam sem volt arról, hogy ő a te nejed. Ha őszinte akarok lenni, nem is nagyon érdekelt az, hogy kinek a neje, éppen elég volt koncentrálnom azokra a kerekded idomokra. A lényeg az, hogy valahogy rájöttél arra, hogy megvolt nekem a nejed, és azóta rohadtul pikkelsz rám. Folyton a nyomomban jársz, s ott, ahol tudsz, próbálsz keresztbe tenni nekem.
Most például kapóra jött neked egy gyilkossági ügy, ugyanis az egyik legjobb barátom nejét holtan találták a filmstúdió területén, te pedig kapva kaptál az alkalmon, hogy emiatt is rám szállj.
Persze nem csak én estem az utadba, ott van például Pippa Golightly, akit szintén szívből gyűlölsz. A csaj már nem egyszer tört borsot az orrod alá, folyamatosan galibát okoz a cikkeivel, s nem egyszer találkoztál már vele a fogdák egyikében. Most viszont ő is a gyanúsítottak listájára került. Nem beszélve Benjamin Woolstonról, a Ford Company örököséről, akit együtt láttak az áldozattal.
De vajon ki ölhette meg azt a nőt, és mi oka lehetett rá?
Gyere, és nyomozd ki, közben meg készítsd ki az idegeimet, mert meghúztam a feleséged, és végülis megérdemlem.
//Nagyon sokan várunk téged, beleértve Pippa Golihtlyt, Benjamin Woolstont és a többieket!
Szinte bárki lehet gyanúsított, így nagyon sok játéklehetőséged adódik, nem beszélve a sok törött női szívről, mert hogy ám gyönyörű hölgyek is vannak az oldalon!
Gyere, nagyon várunk!

Becca évekkel ezelőtt boldogan fogadta el Ifjabb Richard Woolston vezérigazgató úr által felkínált titkárnői állást a Ford Motor Company-nél. Ezzel maga alá utasította a cég összes titkárnőjét és asszisztensét. Mondhatjuk úgy is, hogy szakmája csúcsán találta magát, méghozzá remek fizetéssel. Richard mindig is keménykezű, de igazságos főnöke volt, a nő tisztelete ezért.  

Még nem ment férjhez, pedig már itt volna az ideje. Sokáig kereste első szerelmét, aki egy borús napon, nyom nélkül tűnt el. Azóta a nő szinte csak a tanulmányainak és a munkájának élt, leszámítva futó románcait. Manapság próbál nyitottabb lenni az új dolgokra, lassan feltámad benne az új szerelem, a család iránti vágy.

Becca nem az a fajta, aki könnyedén megijed a kihívásoktól. Mindig is maximalista volt és odaadóan szolgálta a főnökét. Richard azonban egy évvel ezelőtt elhunyt és az ideiglenes igazgató, olyan szemérmetlenül zaklatta Miss Livelyt, hogy az már botrányos. Mégis kitartott, tudván, hogy ez csak egy átmeneti helyzet. A kövér, kopasz fickó, aki hájas ujjaival a combján kalandozott, hamar repült a cégtől, amint az új igazgató színre lépett. Benjamin Ford-Woolston ragyogó kék szemei rögtön elbűvölték a nőt. Az új igazgató, épp az esete. Ezt gondolta, amint megpillantotta az erősen sántító, mégis jó kiállású férfit. Aztán eltelt két hét, s a nő lassan rájött, mit is rejt Ben édes mosolya.

Becca napjai, azóta küzdelmekből állnak. Nap, mint nap rohan a főnök után, hol azért, hogy aláírassa a papírokat, hol pedig azért, hogy valamilyen módon becibálja a tárgyalásokra. Magában folyamatosan átkozza a férfit, s már fogadni merne rá, hogy a haja is hullani kezdett a stressz miatt. A fiatalabb Woolston fiú szemernyit sem akar törődni a céggel, ezért minden feladat Beccára hárul. A lány azonban, erre nem volt felkészülve. Határozottabb is lehetne, ha a kék szempár nem bűvölné el minden alkalommal. Ettől aztán, még jobban utálja a férfit, aki angolna módjára siklik ki a munka terhe alól.

Tudod mi a dolgod, hiszen annyi éven át figyelted és igazgattad Richard napjait. Ez a helyzet biztos félelmetes számodra, de lassan belejössz majd. Talán épp Benjamin Woolston kellett ahhoz, hogy rájöjj, sokkal többre vagy képes. Itt az idő, hogy a munkában és a magánéletben is a sarkadra állj! Várnak az új kihívások, kalandok és szerelmek….  

Én kirántottam alólad a talajt, most mutasd meg, hogy tudsz te szárnyalni is, ha kell!

Egy ambiciózus, erős nőt várok, aki azonban botladozik az új teher súlya alatt. Kapcsolatunk egyértelműen nem a legjobb és most még finoman is fogalmaztam, de egyszer talán akár barátok is lehetünk még. Ben soha sem volt jó az üzleti ügyekben, nem is akarja átvenni a céget. Azonban amíg nem talál valakit, aki érdemes lenne az Igazgatói székre, a nevét adja a dologhoz. Becca pedig vérét, idejét és verejtékét. …

Minden egyéb szabadon alakítható a nő életével kapcsolatban. Velem együtt várja Pamela Carter, aki Richard párja volt egykor és azóta is baráti kapcsolatban áll a titkárnővel.  

Drága Natalia!
Oly rég láttalak már, s a felbukkanásod enyhén szólva is szíven ütött, hisz nem tudtam, hogy te is túlélted.
Fogalmam sem volt arról, hogy élve sikerült elhagynod a tábort, éppen ezért ért sokként az, hogy a semmiből egyszer csak feltűntél Los Angeles városában.
Azonnal felismertelek, te azonban úgy teszel, mintha nem tudnád, hogy ki vagyok. Tartod tőlem a távolságot, bolondnak titulálsz és fenyegetsz, hogy hagyjalak békén. Pedig nem vagyok vak, és ezeket a vonásokat sem tudnám elfelejteni, hisz te vagy a gyerekkori legjobb barátom, az én másodunokatestvérem, Natalia.
Most viszont mégis más néven mutatkozol, s valaki egész másnak adod ki magad. A kérdés már csak az, hogy miért?
//Nataliaról tudni kell, hogy ő is lengyel zsidó, akár csak Doug, és ő is koncentrációs táborba került. Onnan az oroszok szabadították fel, és mivel nem volt hová mennie, később Oroszországba került, ott pedig végül orosz kémet faragtak belőle.
Most, hogy dúl a hidegháború, a szovjetek küldték őt Amerikába, hogy kémkedjen nekik, s feltehetően ő sem számított arra, hogy majd egy ismerősbe botlik a város utcáin.
A karaktert kegyetlennek és szívtelennek képzelem el, aki érzelemmentesen gázol át mindenkin, aki az útjába áll. Régen nem ilyen volt, de túl sok dolog történt, ami megváltoztatta a személyiségét.
Azt, hogy milyen ügyben kémkedik, nem szeretném behatárolni, bár ötletem van, de ezen a téren nyugodtan, szabadon alkothatsz.
Szeretném, ha olyas valaki vinné el a karaktert, aki megáll a saját lábán, s másokkal is épít ki kapcsolatot.
Én, és Pippa is nagyon várunk, gyere és kavard fel az állóvizet
Rajtunk kívül is biztos, hogy tudsz kialakítani majd játékokat, várunk, gyere!

Az első férjem voltál, most azonban az első exem vagy. Megfogott benned valami, abban, ahogy a világot látod, ahogy a hobbidnak élsz. Állításod szerint megveted a pózőröket, azokat, akik idealizálni, vetíteni akarnak egy fényképen, a tökéletes fotóért pedig Te bármire hajlandó vagy. Ha egy kicsit tolakodónak kell hozzá lenni, hát istenem. Az én bajom veled viszont az volt, ahogy a múzsáidnak élsz. Nevezetesen minden este másnak. A pénzhez nulla, azaz nulla érzéked van, amint valamennyicske üti a markod, hajlamos vagy elherdálni, ahelyett, hogy valami hasznosba forgatnád vissza. Amúgy csillag van a homlokodon, olyan tehetséges vagy, de isten tudja, merre jársz, és mit csinálsz, mióta kitettem a szűröd, és megmondtam neked kerek-perec, hogy menj, amerre látsz, többé pedig vissza se gyere...

//Kedves keresett! Ha megfogott bármi is ebben a vagabondban, ne habozz Velem felvenni a kapcsolatot! Azt sem bánom, ha nem kapcsolódik hozzám szorosan a karakter, elvégre hé. Mindenkinek jár a második esély a boldogságra. További infó: [Only admins are allowed to see this link]//

Te voltál a szőkecopfos kislány Brinkley-ék marhafarmjáról, akinek a szerelméért bármelyik kisfiú odaadta volna élete első Coca-Coláját. A gyermekkorodat az apád alkoholizmusa, s édesanyád korai elvesztése árnyékolta be. Biztonságra vágytál, s ezért elhamarkodott döntéseket hoztál. Sosem fejezted be az elemit, otthon kellett segédkezned az állatok körül, s elvezetned a háztartást, mint egyetlen leánygyermek a családban. Rossz hírű, nálad jóval idősebb férfiak szerelméért epedtél el, amit nem voltak restek egy-egy éjszaka erejéig viszonozni is. Túl sokat csalódtál, átvertek, bántottak, megszégyenítettek, és a végén minduntalan elhagytak. A nem kívánt terhességek miatt már ekkor az ezotéria világához menekültél. A mágia, a spiritualizmus menedéket nyújtottak számodra, s míg a korodbeli lányok táncmulatságokra jártak, s kézműves klubokba, te otthon jósoltál, s főzetet kavartál érthetetlen nyelvezetű igéket kántálva, kisebb állatokat feláldozva a szebb jövő reményében. Tizenhat éves voltál, mikor igent mondtál az akkor nálad huszonöt évvel idősebb, alkoholhamisító, sittről szabadult kereskedő nagymesternek: Artie Golightlynak. A férfi ekkor már a harmadik házasságát tudta a háta mögött, s két keze ujjai nem voltak elegek hozzá, hogy összeszámolja, hány gyereket nemzett már elődeidnek. Tartási díjat nem fizetett, s az apák mintaképévé sem vált. Tulajdonképpen nem egy férfinek, hanem rögtön ötnek fogadtál örök hűséget, akikre éjjel-nappal főzhettél-moshattál, míg ők a pincében főzték a rosszabbnál rosszabb minőségű alkoholokat, mégis nívós cégérű üzletek kirakataira juttatták be, és elismert márkák üvegeibe töltötték. Úgy látszott, hogy a zsivány ötös jól megszedheti magát csaló üzletükből, így szívesen menekültél velük városról városra. Artie mellett végre megkaptad az olyannyira vágyott egzisztenciális biztonságot, így rögtön öt gyereket szültél neki az előző két tucat tetejébe. Hiszen annyiszor búgta a füledbe italmámoros baritonján, hogy te igazán különleges vagy számára, s melletted akarja örök álomra hajtani a fejét, hogy bolond lettél volna nem hinni neki. Négy fiatok lett, s egyetlen lányotok. Az utolsó terhességed alatt már megmutatkozott rossz természete, alkoholista jellege jellemének. Többször emelt rád kezet, s töltötte ki rajtad dühét. A tündérmesétek velem ért véget. Nem akart a háznál látni. Beteges, hasfájós baba voltam, aki miatt nem tudta kipihenni magát. Féltettél tőle. Míg a bátyáimat már korán munkára tudta fogni, bennem nem látott potenciális munkaerőt. Jelentéktelen voltam a számára, így a legjobbat akarva nekem, Angliába küldtél az anyádhoz.
Az igazi problémák jó öt évvel később kezdődtek, mikor a fejlődő igazságszolgáltatás kézre kerítette a csalókat. Apámat börtönbe vitték, te pedig egyedül maradtál négy éhes szájjal. Kétkezi munkát vállaltál a városban, hogy a fiaid rendes körülmények között nőhessenek fel.
Az apámmal még egyszer találkoztál utoljára, mikor kiengedték a börtönről, s halálra itta magát az étkezőasztalnál. Sosem meséltél nekünk róla, s ha kérdeztünk is, földöntúli teremtményként emlegetted, s természetfeletti történetek szereplőjeként, a legyőzendő gonoszként meséltél róla.

A jelenben a családunk összetétele átformálódott. Míg a legfiatalabb bátyám meghalt a háborúban, a másik három családot alapított, s ki-ki próbál boldogulni, saját lábán megállni. Egyben mind egyet értenek: nem akarják követni apánk példáját, s tisztességes munkából tartják fent magukat. Mivel szétszéledtek az országban, nincs velük túl szoros kapcsolatod.
Mivel a gyermekkorom miatt erős bűntudatod éreztél mindig is, rossz anyának gondoltad magad, aki nem képes felnevelni egy kislányt, ezért nálunk laksz. Jobban mondva, Rosie és Én lakunk nálad, más különben nem lenne hová mennünk. A lányomat a sajátodként neveled és szereted, amiért őszintén hálás vagyok neked. Rosie-nak szüksége van rád, hiszen te vagy az a biztos pont az életében, aki meleg ételt tesz elé az asztalra, este betakargatja, reggel iskolába viszi. A munkámnak élve számomra ez egyedül nem menne. A nyugdíjadat kiegészítvén idegeneknek jósolsz, bájitalokat készítesz, sátáni rontásokat mondasz el, vagy pénzhozó igéket harsogsz transzba esve a nappali közepén.
Mindig azt mondtad, hogy apámból elfogyott a szufla, mire engem csinált, s a verések miatt lettem kissé abnormális. Persze te így is szeretsz. De tudod, hogy én miért szeretlek annyira? Mert tudom, hogy rád hasonlítok, s nem az alkoholista apámra.
Mostanában túlságosan is egyedül érzed magad, így szívesen flörtölsz a nálad jóval fiatalabb tinédzserekkel, s tanítgatod az unokádat is a szerelem mesterségére. A munkám miatt minden reggel a fejemre olvasol egy védő varázslatot, este pedig mikor átfagyva beesek az ajtón, sérülten, s nyomomban jár a rendőrség, akiknek hazudnod kell miattam, akkor azért könyörögsz, hogy holnap már ne menjek, s hagyjak fel ezzel az élettel, mielőtt engem is elveszítesz. Mert egy anyának nincs fájdalmasabb, mint gyermekét eltemetnie.


Többen is nagyon várunk! Gyere-gyere-gyere, anyu, kérlek *-*

Te vagy a legkisebb testvér a családban, ezért világ életedben úgy érezted, hogy mindenki anyáskodik/atyáskodik feletted. Amikor apa meghalt, a bátyánk vette át a helyét, ő dirigált neked is a családban, egész addig míg el nem ment a háborúba. Anya betegsége téged viselt meg legjobban, megijedtél, hogy milyen lenne nélküle az élet. Utána pedig rettentő hirtelen maradtunk magunkra, és kerültél teljesen a szárnyaim alá. Csak három évvel vagyok nálad idősebb, de ez nem gátol meg abban, hogy aggódjak érted.
Mindig is Európában szerettél volna tanulni, amint elvégezted a gimnáziumot, már mentél is egyetemre. Te leszel az első diplomás a családban, és nagyon-nagyon büszke vagyok rád! Persze, a tandíj valami borzasztóan sok volt, de a bolt szerencsére elég jól megy hozzá, így ki tudtuk fizetni. A képzésedből hátralévő időt a barátomnak köszönhetően Oxfordban tölthetted, olyan ösztöndíjat szerzett neked, amit nagyon kevesen kapnak csak meg. Eleinte élvezted is a dolgot, később viszont ahogy erősödött a honvágyad, úgy derült ki szép sorjában, hogy talán otthon is szükség lenne rád.
Nyáron már haza szerettél volna jönni, de lebeszéltelek róla, szeretném ha ott maradnál, már nincs sok hátra, csak egy év a suliból.
Mit fogsz csinálni Patrick? Hazajössz, és befejezed itthon az egyetemet? Vagy másfajta híreket tartogatsz nekem? Beállsz te is katonának, vagy valami mást forgatsz a fejedben? Hatalmas változások várnak ám, rá se ismersz majd az otthonunkra!

PB változtatható, a karakter jellemét, tanulmányait, egyéb tulajdonságait szabadon alakíthatod.