• California dreaming in the 60's•



 

 

• Douglas & Michelle •

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


Michelle Tomlinson

Michelle Tomlinson




• Beköltöztem • :
2019. Jul. 25.

• Hozzászólások száma • :
5

TémanyitásDouglas & Michelle
Douglas & Michelle EmptyKedd Júl. 30, 2019 1:18 pm

• Doug & Elle •
....

[Only admins are allowed to see this image]

[Only admins are allowed to see this image]Össze csukom a könyvet, aminek már szinte a végéhez értem, majd elpakolom a táskámba. Elnyújtóztatom a végtagjaimat, és kiegyenesedve bámulok ki az ablakon. Már órák óta a vonaton ülök, és lélekben próbálom felkészíteni magam az új életemre. Már csak néhány perc és elérjük a végállomást, ami egyszerre tesz izgatottá és szomorúvá is. Hiányozni fog a Kolostor, a nővérek, de leginkább talán a lányok, akikkel együtt nőttem fel. A csodaszép emlékek mégsem tántoríthatnak el a célomtól, tartozom annyival a szüleimnek, hogy vissza szerzem azt, amiért ők megküzdöttek. Tisztában vagyok azzal, hogy nehéz lesz, és talán még veszélyes is, hiszen fogalmam sincs, hogy éppen kihez készülök hozzá menni feleségül, de hiszek magamban annyira, amennyire szükséges. Nem vagyok az a fajta, aki hamar kihátrál, vagy feladja, amit a fejébe vesz, és én nagyon elszánt vagyok. A Kolostorban csak kevesen ismerik a történetemet, és bár a Nővérek, akik gondomat viselték, ellenezték azt, hogy vissza térjek ide, én mégis szembe szállva az akaratuknak hagytam magam mögött a gyermekkoromat. Talán ideje felnőni és saját életet kezdeni. Egyenlőre azonban fogalmam sincs, hogy hogyan fogok belépni arra a birtokra, ahonnan csecsemőként menekítettek ki. Nincsenek emlékeim róla, nem tudom, hogy volt berendezve, a szüleimről is csak egy kopott fényképem van, ahol büszkén fognak az ölükbe.
A vonat hangos sípolással kezd lassulni, majd végül megáll, nekem pedig mintha egy gombóc nőtt volna a torkomba. Nem ma kellett volna érkeznem, ezért senki nem fog várni rám, én ragaszkodtam ahhoz, hogy hamarabb érkezzek, mert szeretnék egy kicsit körbe nézni. Majd lefoglalok egy szállodát, van elég megtakarított pénzem ahhoz, hogy kiélvezzem azt a pár napot még, amíg egyedülálló nő vagyok. Az emberek megindulnak a vonat kijárata felé, én meg várok egy kicsit, amíg lecsillapodik mindenki, nem igazán szeretem a tömeget, aztán végre én is felállok, elveszem a bőröndömet, a másik kezembe a kézi poggyászomat és úgy szállok le én is a vonatról. Körbe nézek a hatalmas tömeg között, mindenki rohan valakihez, ölelkezve köszöntik egymást, én meg egyedül bambán bámészkodok és próbálom kikerülni a zajongókat. Nem túl nehéz a csomagom, csak néhány ruhát hoztam magammal, az anyósom kérésére, aki kijelentette, hogy majd itt vásárolunk újakat, ami illeni fog a nemesi családjukba. Ösztönösen húzódik egy grimaszra a szám, és már most látom, hogy az a nő egy igazi boszorkány. Gondolataimból azonban néhány suhanc ébreszt fel, akik olyan hirtelen kapják ki a poggyászomat a kezemből, hogy még arra sincs időm, hogy szorosabban magamhoz fogjam.
- Hé! Mégis mit képzeltek?! - szólok utánuk, de már késő. Viháncolva szaladnak el, én meg csak állok ott utánuk bámulva és dühös lettem. Csak a ruháim maradtak, a pénzemnek és az irataimnak annyi. Már csak ez hiányzott.

MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down


Douglas Stern
Adminisztrátor

Douglas Stern




• Beköltöztem • :
2019. Jul. 16.

• Hozzászólások száma • :
61

TémanyitásRe: Douglas & Michelle
Douglas & Michelle EmptyVas. Aug. 04, 2019 10:26 am

• Michelle and Doug •
The hero and the blonde.

[Only admins are allowed to see this image]

[Only admins are allowed to see this image]
[Only admins are allowed to see this image]
Gyűlöltem a vasútállomásokat, s ha tehettem, akkor nagy ívben kikerültem legalább egy kilométeres körzetben, hogy ne kelljen újra hallanom a síneken kattogó kerekek zaját, s ne kelljen újra végig élnem azokat a borzalmas perceket, melyeket újra és újra felidézte bennem a környezet. Mikor megtorpanva a peronon csak azt láttam magam előtt, ahogy ütik-vágják gumibotokkal a vagonok oldalát, s úgy préselnek minket a kocsikba, mintha csak húsárú lennénk, ami a vágóhídra készül.

Az emlék újjá ébredt bennem, még most is megálljra késztetett, s kellett néhány másodperc, mire elszállt a sűrű köd elmémről, s visszatérhettem a valóságba, mi nem volt már veszélyes, mi nem jelentett többet egy szimpla állomásnál. Ennek ellenére akkor is utáltam, s most is csak muszájból voltam itt, hogy felmérjem a terepet, alkalmas-e egy film forgatására.

Igaz, megoldhattuk volna stúdióban is a jelenetet, de ahhoz, hogy egy állomást rögtönözzünk, hónapokra lenne szükség, nekünk a gyártáshoz pedig ennyi nem adatott meg. A megrendelő nagyon is sürgetett minket, olyan reklámfilmet szeretett volna, mellyel eladhatóvá válnak a termékei, lehetőleg minél előbb. S mivel mindenképp vonatos jelenetet képzelt el, nekünk is alkalmazkodnunk kellett hozzá.

- Meg fogom fojtani Stuartot...- morogtam magam elé, ő volt a stúdió vezetője, aki olykor megfeledkezett arról, hogy mi igazi filmesek vagyunk, filmeket készítünk, nem pedig holmi reklámokat. Mégis, volt képe belerángatni ebbe az egészbe, kihasználva azt, hogy jelenleg anyagilag kicsit megbicsaklottam. Így ha akartam, ha nem, a mozifilmek mellett ezt is be kellett vállalnom.

Lépkedve a peronon, próbáltam elkerülni a várakozó tömeget, a távolból közeledő, sötét mozdonyt látva pedig még inkább a szélére álltam, hogy még csak véletlenül se kavarodjak a vonat útjába. Az állomás egyébként, s maga a befutó gőzös is alkalmasnak bizonyult arra, hogy az alig néhány perces reklámfilmet itt helyben leforgassuk, ám ehhez szükség volt az engedélyek beszerzésére, s arra, hogy az állomásnak ezt a szakaszát lezárhassuk. Elnézve azonban a tömeget, éreztem, hogy ebből még gondok lehetnek, hisz ez az állomás bonyolította Los Angeles egyik legnagyobb forgalmát. S ez volt egyben a legszebb állomás is.

Magam elé hümmentve vettem tudomásul, hogy sokkal bonyolultabb lesz ez , mint általában, s hogy a kitelepüléshez is jócskán a pénztárcánkba kell majd nyúlni. Stuart azonban már előzőleg is azzal nyugtatott, hogy ez a megrendelő rendkívül sokat fizet, s ha bejön a film, talán még egy rendes mozifilmbe is befektetné a vagyonát. Kizárólag ez tudott engem is motiválni, hogy legyen pénz, s még több jó mozit forgathassunk.

Ezen gondolkodtam, amint egyszer csak felkaptam a fejemet egy nő sikoltozására, s ahogy a hang irányába tereltem figyelmemet, észrevettem, hogy szinte egészen közel hozzám egy nő hadakozik két fiatal sráccal, akik próbálják kezéből kitépni a bőröndjét. Láthatóan egyik utas sem igyekezett segítésgére, s ugyan akadt néhány bámészkodó, de egyikük sem szállt szembe a tolvajokkal.

- Hagyjátok őt békén! - magamra vállalva a szerepet, s kicsit talán azért, mert a múltam is arra ösztökélt, hogy az ilyen, adrenalin szőtte helyzetekben küzdjek, s harcoljak, oda is ugrottam, hogy megállítsam a tolvajokat. Sajnos azonban nem tudtam utolérni őket, hiába rohantam, ők fürgébbek voltak nálam, s pillanatok alatt el is tűntek a tömegbene.

Kénytelen voltam hát feladni, s a futást követően térdeimre támaszkodva fújtam ki a levegőt, majd felegyenesedve visszasiettem a kifosztott nőhöz.

- Kisasszony, jól van? - gyanakvóan méricskéltem őt végig, hisz ki tudja, hogy nem-e sebesítették meg őt ezek a tolvajok.

- Sajnos egyedül elég veszélyes utaznia egy nőnek...- nem akartam kioktatni, hogy jobban járt volna, ha megkér valakit, hogy jöjjön elé, így inkább elharaptam a mondatot. - Jöjjön, elkísérem a rendőrségre. Csak az az egy bőröndje volt? - körbepillantottam körülötte, hogy ha esetleg lenne valami, amit cipelni kellene, akkor abban is segítstem. Pedig még csak közöm sem volt ehhez a nőhöz, de valamiért emlékeztetett a húgomra, s úgy éreztem, hogy segítenem kell.
MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
Gyorsválasz lehetöség

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
California Dreamin' :: • Sunny Cal • :: Los Angeles :: Beverly Hills-