• California dreaming in the 60's•



 

 

• Pippa Golightly •

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


Pippa Golightly
• a média minden lében kanálja •

Pippa Golightly




• Beköltöztem • :
2019. Jul. 14.

• Hozzászólások száma • :
24

TémanyitásPippa Golightly
Pippa Golightly EmptySzomb. Júl. 20, 2019 6:15 pm


• Philippa Maeva Golightly •
where the dreams come true


• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

[Only admins are allowed to see this image]
becenév
Pippa

születési hely és idő
Luton, 1937. szeptember 17.

életkor
Huszonnyolc

foglalkozás
oknyomozó újságíró;
gyerekkönyvíró és illusztrátor

családi állapot
egyedülálló

szexualitás
heteroszexuális

csoport
média
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
A
parketta sokáig ropog még éjszakánként az elvesztett szeretteink illékony súlya alatt. Ismerős léptek tartanak felénk. Zárt ablak előtt reszket a csipkefüggöny. A szél szavakat suttog, s füledbe fütyül az Ő hangján. Ha lehunyod a szemed, visszafojtod lélegzeted, hallhatod őket. Ott vannak.
A sötétség nem lehet egzakt mód ijesztő. Ki írja azt elő, hogy a sötétből csak félelmeink kisebbje és nagyobbja léphet elő? Ki mondja, hogy nem lelhetsz reményteljes szárnyakon érkező elmúltat? Miért kell, hogy fenyegetőnek érezd, ha még sosem támadott rád az árny? Kitől tanultad, hogy a fekete csak bűnösök és bánatosok színe lehet? Ki ültette tudatodba archetípusú karakterként az ördög végtelen kegyetlenségének vonását? Miért félünk attól, amit mások a szánkba adnak félnivalóként? Miért meséljük tovább reszketeg hangszínen, ha nem tudjuk háttértörténetét? Miért tanítjuk meg a következő nemzedéket, hogy mitől féljen? Miért korlátozzuk őket? Miért keltünk tömeghisztériát? Miért hisszük, hogy az apostol szájából eredő prófécia, mit az éjszakáról, a sötétről szólnak elődeink? Miért kell, hogy a vászon fehér legyen? Miért ne lehetne több lehetőség csukott szemhéjaink mögött, mint előtt? Ki tiltja, hogy szokatlan, hogy abnormális legyél? Miért vetjük meg a divergenst? Miért nem lehet a fogyatékos is normális a saját korlátaival? Miért ragaszkodunk hozzá, hogy abnormálisnak és abszurdnak billogozzuk meg jóságát a másságnak? Miért baj, ha a világ színes? Miért baj, ha mindenki egy kicsit más? Miért baj, ha lefelé is nézünk? Miért kell, hogy a végtelent magasságokban találjuk meg a mélység medre helyett?
Vajon kitéphető a századokon át belénk kódolt társadalmi tudás, s láthatunk és juthatunk még az átmosott valóságon túlra?

/Korai röpirataiból/

━ Már gyermekkorában is megannyi kérdése volt. Ahogy megtanult beszélni, szólni az emberek nyelvén, megállás nélkül faggatta a felnőtteket. Plátói kérdéseire választ egy idő után már nem várt, s ahogy empirikusan magáévá tette a kitárulkozó világ legális, publikus tudásanyagát, úgy ráébredt, hogy a kérdés elbizonytalanítja a világot, s az érzelemkeltés peremén túl még oktat is. Kétkedett. Mindenben, mi létezett. Ha kezébe adták, részeire, darabjaira szedte, míg meg nem értette működősét. De ha már átlátta, nem hitte el. S „neveletlenül” (furcsa, de ezen kifejezés szótárában a mai napig nem szerepel, rá azonban egyre többször használják és használták) kérdőre vonta a körülötte élő belenyugvókat mély, pihentető álmaik mibenlétéről. Hiszen ő maga, ahogy felfedezte a világnak valódi arcát, úgy aludt egyre kevesebbet. Nyugtalan volt, örökké mozgásban lévő, kíváncsi, merész, felfedező kedvű, beszédes, nyitott az életre és az újra. Nem lehetett megrémíteni. S még a sötét kamrához is alkalmazkodott örökké lángoló optimizmusa és jókedve, hová gyakorta zárták gyerekkorában, ha a felnőttek maguk körül csendet, rendet, fegyelmet akartak.

Hogyan is haragudhatnék rá? Nem rosszat akar másoknak, csak egy kicsivel több jót magának. Rosie nyolc éves létére okos és leleményes, aki nem önzésből és irigységből könnyezik az utolsó szelet csokoládé felett, hanem mert hetekkel korábban megígértem, hogy ha lesz pénzünk, veszek neki egyet. De vannak a bolt előtt ülők, a korgó szempárú gyerekek, a kiüresedett arcú, kétségbeesett anyák, akinek nagyobb szüksége van rá, mint neki. Tudom, hogy egyszer majd megérti. De addig Ő csak had haragudjon rám.
/Napló részlet/

━  Mártír hatalmas szívvel, önfeláldozó tettrekészséggel. Gyermekkorában a szülei minden második nap a helyi suszternél jelentkeztek le, hogy kislányuk lábára újabb és újabb lábbelit vásároljanak. Nádpálcával verte az apai szigor büntetésként vörhenyesre aprócska talpait, mikor nyáron mezítelen lábakkal állt meg a konyha küszöbén, télen pedig csurom vizes, saras zokniban kullogott apja után, hogy színt valljon "bűnéről". Az angol kisvárosban, hol felnőtt, évekig csak azért volt a nincstelen, árva gyerekek lábikráján télen csizma, nyáron szandál, mert ő oda ajándékozta sajátját.
Jó cselekedetei miatt gyermekkorának jelentős részét tette ki az időszak, mikor negyvenfokos tűzben égő teste a magasra polcolt párnák között hevert élettelenül, s alig látta a jelent vad lázálmaitól. Egy ilyen súlyosabb kötőhártyagyulladás miatt sérült meg jelentősen jobb szemének világa, s emiatt érzékel ezen oldalon csupán foltokat, pacákat a világból.

Fiatalos hebrencsségét nem nőtte ki azt követően sem, hogy gyermeke született. Félelemérzet, vesztenivaló nélkül száll szembe a társadalmi igazságtalanságokkal, s veti meg mindazt az inkorrekt, szűkös réteg által megkomponált elvárási egészet, mit normának neveznek. Sosem alkudott meg, sosem lett egyetlen erőszakos tettlegességig fajuló fenyegetés okán sem kevésbé radikális és demokratikus. Pedig szűkös kis mellkasában tomboló oroszlán erővel bíró igazságérzete, melyet nagy szájával, hangos, harsány hangján hirdet, nem egyszer keverte már bajba. Konok, elhallgattathatatlan kitartása miatt bocsájtották el az országos nevű periodika szerkesztőségétől is, s azóta sem honorálják megfelelően írói, publicisztikai tehetségét. Állandó munkát nem is kapott az államokban, az ő maga által alapított ellenzéki újság főszerkesztője, melyben a rendszert bírálva saját szájíze szerint alkothat a vele egyen nézetet valló újságírókkal.  

Szereti az embereket, szereti az életet és a világot forradalmári fellépéseinek ellenére is. Jobb hellyé kívánja tenni azt lendületes, lelkes megnyilvánulásai nyomán. Előadásmódja teátrális, artikulációjának és gesztikulációjának palettája vérmesen erőltetett, zavaróan hangsúlyos. Beszédében hadaró, hiszen a téma iránti szenvedélye gyakran ragadja magával. Ezért is érzi sokkal közelebbi kifejezőeszközének a tollat és a papírt, mint a szónoki pulpituson kapott figyelmet.

A társadalmi problémák megoldását komplex egészkét kezeli, így a lányának írt és illusztrált mesekönyvekben is állást foglal a sorok között. Ha nem szegényedik el annyira, hogy ne legyen pénze a lányának játékokat és könyveket venni, talán soha nem ragad pennát azért, hogy felvilágosult eszméit ily' módon, mindenféle rámenősség nélkül. adjon át a következő generációnak.

Miért avatkozik gyermekek játékába a felnőtt, ha jelenlétével csak porig rombolja az egyidős totyogók érvényesülését és szórakozását? Jóra tör, ez a jóság mégis rosszat cselekszik. Csak megszenvedtet, s visszafordíthatatlan, sosem látott károkat okoz közbeavatkozása során, mit elképzelni sem tud a fejletlen kis ész. A türelmetlenség nem tud tanítani. A megfelelő időben, majd a maga ritmusában szocializálódik és fejlődik. Ártalmas beleártania magát a folyamatba. Különben egyhamar azon kapjuk magunkat, hogy éles lőfegyverrel, pisztollyal játszanak az utcán gyermekeink az elunt, megfantáziált botok után, s a világ megoldását a dehumanizált élőlények földre hullott véréből emelik majd elő.
/egy korabeli, pacifista újságnak adott interjúból kiragadott részlet; a vietnámi háború kérdésköréből/

━ Járt a harcmezőn, a háborúknak igazi arcot festő kórházak haldokló, megnyomorodott betegei között. Tudósított az elhallgatott igazságról, s nem tudták megfélemlíteni a kor propagandaminiszterei sem operatív szerveikkel. Nagyanyja bátorságából merített erőt, nagybátyja tehetségével vetekedve harcolt megannyi fajta felületen irományaival a kormány hazugsága ellen.

Már gyermekként hozzászokott a háborúhoz. Fiatal éveit nagyanyja londoni birtokán töltötte, s itt vészelte át ő is a pincébe húzódva a második világháborús német bombázás végeláthatatlannak tűnő, bestiális atrociátásait. A nyugatra igyekvő zsidó menekültek mellett szorongott napokon át, akik közül nem egynek hallgatta végig történetét. Az életét kockáztatta minden egyes nap, mikor ételért, gyógyszerért, plédért szalasztották az ápolást végző felnőttek a katakomba  mélyéről. A megannyi megtört, elgyötört, kiüresedett tekintet élete végéig szerepel majd rémálmaiban. A megmenekült, mégis halálba vágyakozó, őrület karimáján egyensúlyozó zsidó emberek hatása felbecsülhetetlen mértékű az életútját tekintve.
Miattuk őrzi örök optimizmusát. A túlélők, a megmenekültek, ők az igazi messiásai a társadalomnak, hirdessen bármit is a keresztény hit. Miattuk érzi, hogy érdemes élni, hogy érdemes minden sötét sarokba bemosolyogni, s a tátongó űrből is kihallani a hangot. Miattuk gyűlöli az okoskodó, földhöz ragadt embereket, akik az élet legapróbb, varázslatos rezdüléseire is megtalálják a szürke, unalmas magyarázatot. Ő maga a tudományos tézisek felől sietve fordítja el a fejét, hogy többet és többet őrizhessen meg a varázsból. Kapaszkodik pacáiba, fantazmagóriájának éterében realizálódó életképeibe.
Sosem vallaná be, hogy fél, s mindaz a színkavalkádos megvalósulás tudata mélyén az ő legbiztosabb mentsvára. A feldolgozhatatlan sebeket takaró géz.
 

Hogyan veszíthetnélek el, ha már találkozásunkkor sem voltál az enyém, mert a haza gyűrűje fityegett gyűrűsujjadon?
/Nathaniel Aymslowe hadnagy zsebkendőjén hagyott kérdés /

━ Fiatal volt, felelőtlen és gyönyörű. Borzalmasan egyirányú következménye volt ezen három jelzőnek, mikor átlépte az életük talán utolsó szabad éjszakáját ünneplő katonáktól hemzsegő kocsma küszöbét. A jó kedélyű figyelmet szinte azonnal magára vonta, mert a zenegép elhallgatott, amint átbukott annak vezetékén. Tizenhat évesen amilyen ügyetlenül botladozott még magassarkú szandáljában, annyira kreatívan és tehetségesen csavarta ujja köré a magasrangú tiszteket a pultnál. Nem volt vesztenivalója. Nem kellett elköteleznie magát, nem kellett házasságra lépnie, s ez így volt tökéletes számára. Az éjszakai figyelemelterelést számláján, mint jó cselekedetet tüntetett fel. Nem hitte, hogy lehet következménye tettének, főleg nem akkora csapás, hogy a fél város az ő vajúdó sikítását hallgassa két éjszakán keresztül.
Először és utoljára imádkozott segítségért Istenhez.




[Only admins are allowed to see this image] [Only admins are allowed to see this image]
Vissza az elejére Go down


Douglas Stern
Adminisztrátor

Douglas Stern




• Beköltöztem • :
2019. Jul. 16.

• Hozzászólások száma • :
61

TémanyitásRe: Pippa Golightly
Pippa Golightly EmptyPént. Júl. 26, 2019 7:29 pm


• gratulálok, elfogadva! •
where the dreams come true
✔
Pippa!
Először is azzal kezdeném, hogy ez az oldal nem valósult volna meg, ha Te nem vagy, szóval ezúton is még egyszer köszönöm, hogy megteremthettük ezt a világot!
Ami az előtörténetedet illeti, azt kell mondanom, hogy ennek nem itt lenne a helye, hanem egy könyv hasábjain.
Remekül írsz, ezt mindig is mondtam, és most sem okoztál csalódást. Szépirodalmi stílussal mutatod be nekünk a karaktert, és emellett felvetsz nagyon érdekes kérdéseket is, amelyek szerintem a jelen világban is sokakat elgondolkodtatnának. Érződik, hogy sok időt rászántál erre a történetre, jól visszaadod a múlt egy-egy pillanatát a soraiddal, melyek Pippa jellemét is körvonalazzák.
Tetszik az, hogy nem egy tökéletes karaktert hoztál, és Pippa a fél szemére alig lát, ez akár még bonyodalmakat is okozhat a későbbiekben.
Összességében az egész tetszett, és szerintem egy nagyon szerethető karaktert alkottál.
Tovább viszont nem dicsérlek, mert a végén még azt hiszik, hogy csak azért kapod ezeket a sorokat, mert hogy admintárs stb. De nem, kedves idetévedő olvasó, olvasd el az Et-t, és majd meglátod, miért írtam azt, amit. Smile
Szóval, elfogadva vagy,  kezdj játszani, én meg igyekszem behozni a lemaradásomat, hogy játsszunk  Smile (ui: a smiley készletet szerintem lecserélem, mert borzalmas xD)
[Only admins are allowed to see this link][Only admins are allowed to see this link]
Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
Gyorsválasz lehetöség

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
California Dreamin' :: • Dreamers • :: Elfogadott Karakterek :: Média-