Gyűlöltem a vasútállomásokat, s ha tehettem, akkor nagy ívben kikerültem legalább egy kilométeres körzetben, hogy ne kelljen újra hallanom a síneken kattogó kerekek zaját, s ne kelljen újra végig élnem azokat a borzalmas perceket, melyeket újra és újra felidézte bennem a környezet. Mikor megtorpanva a peronon csak azt láttam magam előtt, ahogy ütik-vágják gumibotokkal a vagonok oldalát, s úgy préselnek minket a kocsikba, mintha csak húsárú lennénk, ami a vágóhídra készül.

Az emlék újjá ébredt bennem, még most is megálljra késztetett, s kellett néhány másodperc, mire elszállt a sűrű köd elmémről, s visszatérhettem a valóságba, mi nem volt már veszélyes, mi nem jelentett többet egy szimpla állomásnál. Ennek ellenére akkor is utáltam, s most is csak muszájból voltam itt, hogy felmérjem a terepet, alkalmas-e egy film forgatására.

Igaz, megoldhattuk volna stúdióban is a jelenetet, de ahhoz, hogy egy állomást rögtönözzünk, hónapokra lenne szükség, nekünk a gyártáshoz pedig ennyi nem adatott meg. A megrendelő nagyon is sürgetett minket, olyan reklámfilmet szeretett volna, mellyel eladhatóvá válnak a termékei, lehetőleg minél előbb. S mivel mindenképp vonatos jelenetet képzelt el, nekünk is alkalmazkodnunk kellett hozzá.

- Meg fogom fojtani Stuartot...- morogtam magam elé, ő volt a stúdió vezetője, aki olykor megfeledkezett arról, hogy mi igazi filmesek vagyunk, filmeket készítünk, nem pedig holmi reklámokat. Mégis, volt képe belerángatni ebbe az egészbe, kihasználva azt, hogy jelenleg anyagilag kicsit megbicsaklottam. Így ha akartam, ha nem, a mozifilmek mellett ezt is be kellett vállalnom.

Lépkedve a peronon, próbáltam elkerülni a várakozó tömeget, a távolból közeledő, sötét mozdonyt látva pedig még inkább a szélére álltam, hogy még csak véletlenül se kavarodjak a vonat útjába. Az állomás egyébként, s maga a befutó gőzös is alkalmasnak bizonyult arra, hogy az alig néhány perces reklámfilmet itt helyben leforgassuk, ám ehhez szükség volt az engedélyek beszerzésére, s arra, hogy az állomásnak ezt a szakaszát lezárhassuk. Elnézve azonban a tömeget, éreztem, hogy ebből még gondok lehetnek, hisz ez az állomás bonyolította Los Angeles egyik legnagyobb forgalmát. S ez volt egyben a legszebb állomás is.

Magam elé hümmentve vettem tudomásul, hogy sokkal bonyolultabb lesz ez , mint általában, s hogy a kitelepüléshez is jócskán a pénztárcánkba kell majd nyúlni. Stuart azonban már előzőleg is azzal nyugtatott, hogy ez a megrendelő rendkívül sokat fizet, s ha bejön a film, talán még egy rendes mozifilmbe is befektetné a vagyonát. Kizárólag ez tudott engem is motiválni, hogy legyen pénz, s még több jó mozit forgathassunk.

Ezen gondolkodtam, amint egyszer csak felkaptam a fejemet egy nő sikoltozására, s ahogy a hang irányába tereltem figyelmemet, észrevettem, hogy szinte egészen közel hozzám egy nő hadakozik két fiatal sráccal, akik próbálják kezéből kitépni a bőröndjét. Láthatóan egyik utas sem igyekezett segítésgére, s ugyan akadt néhány bámészkodó, de egyikük sem szállt szembe a tolvajokkal.

- Hagyjátok őt békén! - magamra vállalva a szerepet, s kicsit talán azért, mert a múltam is arra ösztökélt, hogy az ilyen, adrenalin szőtte helyzetekben küzdjek, s harcoljak, oda is ugrottam, hogy megállítsam a tolvajokat. Sajnos azonban nem tudtam utolérni őket, hiába rohantam, ők fürgébbek voltak nálam, s pillanatok alatt el is tűntek a tömegbene.

Kénytelen voltam hát feladni, s a futást követően térdeimre támaszkodva fújtam ki a levegőt, majd felegyenesedve visszasiettem a kifosztott nőhöz.

- Kisasszony, jól van? - gyanakvóan méricskéltem őt végig, hisz ki tudja, hogy nem-e sebesítették meg őt ezek a tolvajok.

- Sajnos egyedül elég veszélyes utaznia egy nőnek...- nem akartam kioktatni, hogy jobban járt volna, ha megkér valakit, hogy jöjjön elé, így inkább elharaptam a mondatot. - Jöjjön, elkísérem a rendőrségre. Csak az az egy bőröndje volt? - körbepillantottam körülötte, hogy ha esetleg lenne valami, amit cipelni kellene, akkor abban is segítstem. Pedig még csak közöm sem volt ehhez a nőhöz, de valamiért emlékeztetett a húgomra, s úgy éreztem, hogy segítenem kell.